Nem tartom magam írónak. Tudok írni, ahogy bárki, aki megtanult az általános iskola elején, de nem érzem még úgy, hogy úgy tudnék írni, ahogy szeretnék. Sokan lehetnek így ezzel. Az írók többsége elégedetlen magával, aztán egy bizonyos ponton rájön, hogyha ennél is többet dolgozna a művén, annak semmi haszna se lenne, így inkább kidobja, félreteszi, vagy kiadja. Nehéz megtalálni azt a pontot, amikor már látod annyira jónak a saját regényedet, hogy merd publikálni. Sokszor tényleg nem is a félelem maga, ami eltántorít, hanem a tapasztalatlanságod, vagy mert másokat sokkal jobbnak tartasz. Én sem publikáltam még, de már eljutottam arra a szintre, hogy van akinek hagyom, hogy elolvassa. :) Hosszú ideig csak magamnak, a fióknak írtam, de rájöttem, hogy szükségem van valakire, aki kívülről szemléli a történeteket, amiket megírok. Jót tett nekem. A helyesírásommal csak apróbb gondok voltak, már jó ideje berögzült, hogy mit hogy kell írni. Ha nem is, a szövegszerkesztő jelzi nekem a hibákat. A fogalmazásbeli gondokat pedig a barátom korrigálta.
De nézzük is, amiért ez a blogbejegyzés született. Mostanában gyakran van, hogy elégedetlen vagyok a történeteimmel, a karaktereimmel, egyes jelenetekkel. Tudom, hogy rosszak, de nem érzem, hogy lehetne jobb. Rájöttem, hogy egy kis szünetet kell tartanom, de addig se szeretnék lemondani az írásról, így kitaláltam, hogy elrugaszkodok a megszokott szereplőimtől, helyszíneimtől, történeteimtől és olyan rövid jeleneteket, mondhatni novellákat alkotok, amik számomra szokatlanok. Ez egyfajta izgalommal is töltött el. Nem vártam, hogy jók lesznek, de azt igen, hogy megmozgatják a fantáziám és úgy éreztem, pont erre van most szükségem. Kerestem a neten feladatokat, próbáltam kitalálni nekem mi lenne jó, de rájöttem, túl egyszerű feladatokat rakok össze magamnak és így nem fejlődök eléggé. Próbáltam a barátomtól segítséget kérni, de rájöttünk, hogy neki se megy ez olyan egyszerűen, mint nekem. Szóval most leírok egy gyakorlatot, ami talán segít nektek és egyúttal nekem is. Kommentben persze várok minden jó ötletet, feladattípusra vonatkozót is, de konkrét feladatokat is adhattok. Állok minden kihívás elébe! :)
A feladat: Valamelyest megmozgatja a fantáziát, de mégis eléggé kötetlen dolog. Úgy szeretem játszani, ha megvan kötve a sorok/szavak száma, de ha valaki túlcsúszik az se gond. Az optimális mennyiség nálam az 1db A4-es oldal. Gépen szoktam írni, az úgy 45 sor, azt hiszem 11-es betűmérettel, persze ti variálhattok rajta. Ami a feladatot illeti, van 10 szó és abból kell egy jelenetet megírni. Annál jobb ez a tíz szó, minél kevesebb közük van egymáshoz. Úgy mozgatja meg leginkább a fantáziát. Meg aztán mi abban a kihívás, ha azt mondjuk: rét, fák, őzike, kék, galamb, ég, derűs, vidám, lomb, tó. Két-három mondat kitelik belőle, de nem igazán gondolatébresztő. A szavakat én jobb híján a http://randomszo.ehog.hu/-ról szedem. Itt ragozott alapok szerepelnek, amiken én a történeteimben nem változtatok. Ez is nehezítés, sok esetben nem is kicsi. De akkor jöjjenek is a szavak, amikre a történeteket kommentben várom. Lássuk csak hány féle történet sül ki ugyanazokból. (Jó tanács!: Először írd le a történeted, oszd meg és csak azután olvasd el a többiekét, hogy ne legyél befolyásolva.)
előnyök fenyítésre elkövetni elszunyókál felöltöztem
tárgyáról népességet leülteted léptein megzavarja
Hajrá! Szívesen várok minden irományt. Kevésbé bátrak privátban is küldhetik.
ELŐSZÖR ÍRJ, AZTÁN OLVASD, AMI EZUTÁN JÖN!
Tudtam, hogy megint elszunyókál. Mostanában mindig ezt teszi. Leül a kanapéra és vár. Várja, hogy befejezzem a munkát. Közben újságot lapozgat. Színeset, tele a legújabb celebhírekkel. Nem is érdekli őt egyik se, csak unalmat űz. Én is szívesebben lennék vele, de nem lehet. Be kell fejeznem a könyvem. Már csak két hét a határidőig és nehezen haladok. Valami mindig megzavarja a gondolatmenetemet. Egy csörgő telefon, a szomszéd, aki kedve szerint furkál a fal különböző részeibe lyukakat. Afféle hobbifúrónak mondanám. Nem azért fúr, mert kell, elvégre minek neki ennyi lyuk? Csak azért teszi, mert kedvét leli benne. Vagy abban, hogy bosszanthat.
Felöltöztem, de nincs szívem felkelteni. A foglalásunk nem vár meg, de holnap is éppen ugyanúgy rá fogunk érni. Neki semmi dolga, nekem sok is. Unom, hogy mindig miattam maradnak el a közös programjaink. Legyen ezúttal az ő sara... elvégre ő az, aki megint horkol. Hangosan. Igazából szeretem. Őt magát és a horkolását is. Igaz, hogy zajos, de legalább ritmusos. Egy horkanás, aztán csend, egy horkanás, aztán hosszabb szünet, majd újra kettő viszonylag egymás után és megint szünet. Az ütem stimmel, mintha csak zongorán játszaná. Talán ezért is van rám ilyen hatással. Megnyugtat, elcsendesíti feszülten zakatoló szívemet. Túl sok a stressz, ezt én is érzem, mikor néha-néha egy-egy pillanatra megállok és van időm felszabadultan pihenni. Mindig is szerettem írni, noha tudtam nem csak az előnyök, de a hátrányok se elhanyagolhatók. A gyerekkorom nem volt egyszerű és sok elfojtott érzelem csoportosult bennem. Sok mindennel próbálkoztam, de az írás volt az, ami könnyedséget adott nekem, szabaddá tett és oldotta a felgyülemlett feszültséget. A történeteim tárgyáról eleinte nem kellett hosszú diskurzusokat folytatnom magamban, ám ahogy fejlődtem egyre inkább vágytam olyan regényt írni, ami másoknak is adhat valamit. Féltem olvasni, mert azt hittem, utána képtelen leszek elvonatkoztatni az adott történettől és mintegy lemajmolom azt. Írni és írni akartam, valami Harry Potter-féle óriás regénysorozatról álmodoztam, amivel sok pénzt keresek. Az nem jött össze. Helyette elvégeztem egy mérnöki egyetemet, aminek ugye köze se volt az íráshoz, de még a humán érdeklődi körhöz sem, amihez rendszerint ezt a kreatív foglalkozást társítják. A szüleim nem akarták, hogy ilyen "szerencseszakmát" válasszak, ezért is akarták annyira a diplomát a kezemben tudni. Ám én nem hagytam abba az írást fenyítésre sem. Nem akartam elkövetni ugyanazt a hibát, amit ők. Talán még ők maguk sem látták tisztán, de én éveken át éreztem, hogy nem boldogak abban a szakmában, amit választottak. Lehet, hogy eleinte még tetszett nekik, de mostanra belefásultak, beleuntak. Bizonyos szinten láttam az igazuk, ezért se hagytam annyiban az egyetemet, noha sokat szenvedtem vele, lévén hogy érdeklődésem másfelé húzott.
A konyhába sétálok, hogy töltsek magamnak egy pohár vizet, úgy elmélkednék tovább a múlton, a jelenen, a jövőn és amit mind magába foglal, az íráson, de szívem választottja közbe szól. Léptein látszik a fáradtság, de elnézem neki. A felismerés fénye még tartózkodik attól, hogy megcsillanjon szemében. Odasétál hozzám, hátulról ölel körbe, majd bal szemem sarkára csókot nyom. Lágyan ringat kezei között, még nem tért magához teljesen.
- Írtál?
- Írtam.
- Jobb lett?
- Jobb. A népességet megnöveltem a faluban a javaslatodra. Így már nem olyan egyhangú a regény. Van kivel dolgoznom és nem csak személyenként, de csoportokban is.
- Örülök - feleli még mindig ugyanazon a monoton, de kellemesen mély hangon, aztán karon fog és a fotelba nyom.
- Leülteted a barátnődet? Nocsak. Mégse megyünk étterembe.
- Úgy is elaludtam. Majd megyünk holnap, de már nem ugyanúgy.
- Hogy érted?
Nem felel semmit, hátra lép egyet, térdre helyezkedik. Utolsó mozzanatként még megrázza a fejét, hogy úgy álljon a haja, ahogy kell, majd kiveszi zakója zsebéből a piros bársony dobozt. Már rátaláltam ugyan, mikor az említett ruhaneműt vasaltam, de úgy teszek, mint akit váratlanul ér és meglepetten, örömtől ittasan bólogatok. Hagyom, hogy rám húzza nem csak a gyűrűt, de a házasság jóslatának minden bosszúságát és örömét.
60 sor... kicsit hosszabb lett, de legalább nem gondolkoztam sokat rajta, csak írtam, ami jött. Várom a következő tíz szót. Bárki küldheti, bármilyen témában jöhetnek, egyéb kikötéseket is tehettek, ha úgy tetszik (pl. hogy múlt időben írjam, férfi legyen a főszerepben, veszekedős jelenet legyen, legyen az egész egy nagy párbeszéd...). Nem baj az se, ha ti nem írtok jelenetet, csak szavakat. :) És még egyszer azért leírom. Nem számít milyen lesz, amit írtok. A cél az, hogy fejlődjünk, hogy új dolgokat tapasztaljunk meg, hogy hagyjuk a gondolatainkat szabadon áramolni, kötetlenül, tervezetlenül. :)
Sidel - 2016.08.11., Csütörtök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése