2002 óta ünnepeljük ezt a jeles eseményt, mely egybe esik az egyik legnagyobb operett írónk, Kálmán Imre születésnapjával.
Tudom, nem sokan érdeklődnek a műfaj iránt, pláne nem a fiatalabb korosztály, de én egyenesen a szerelmese vagyok. Negyedikes voltam csupán, mikor anyukám bérletet vett kettőnknek. Ez négy előadást jelentett egy évad alatt. Nehézkesen indultunk el mindig, de amikor odaértünk, mintha egy új világba toppantam volna. Imádtam az Operett színházat, a vörös posztót mindenütt, az akkor még kényelmesnek tűnő székeket, aranyozott díszítéseket, az óriási színpadot, a zenekari árkot és a hatalmas csillárt. Legtöbbször az égőket számolgatva vártam, hogy végre valahára elkezdődjön a műsor. Közben nyitott füllel figyeltem a hangszerek hangolását. A kedvenc részem mindig az volt, amikor a fények lassan kihunytak, a zsibongó tömeg elcsendesedett, körülöttem sorra oltódtak ki a telefonok fényei, felállt a karmester - akit sokszor nem is láttam, de azért becsatlakoztam a tapsolásba - és elkezdett a zenekar játszani. Egyszerre szólalt meg négy-öt, de legtöbbször ennél is több hangszer, különböző dallamokat játszva, mégis úgy harmonizáltak egymással, hogy sokszor el se hittem. Mai napig nem tudom magamban összerakni, hogy egy zenekari művet hogyan tud valaki így megírni. Annyi mindenre kell figyelni, de ami a végén összeáll az csoda.
Azt leszögezem, hogy a színházat úgy önmagában sohasem szerettem. Nekem nem volt elég figyelemfelkeltő, nem érdekelt annyira, hogy kövessem a történet vonalát. Operát is néztem/hallgattam, az meg valahogy túl zenés volt és olyan magas hangok, meg trillák voltak benne, amiket nem bírtam. A kettő ötvözeteként született meg bennem az operett iránti rajongás. A táncos dalok megszakították a színházi darab monotonitását, de nem vitte el teljesen más irányba, éppen csak kiegészítette azt. Pontosan erre volt szükségem, erre vágytam, bár akkor még nem is tudtam.
Sorra jöttek az előadások, az első év után már nem is volt kérdés, hogy jövőre is veszünk bérletet és ez így ment 5 teljes éven keresztül. Az utána következő évben már kevés volt az olyan darab, amit nem láttunk, így nem érte meg bérletet venni, azóta pedig évente csupán pár alkalommal, egy-egy kiszemelt előadásra megyünk el. Azonban a szenvedély megmaradt. Olyan szinten kikapcsol ez a pár óra, mint semmi más. Úgyhogy aki nem próbálta, annak ajánlom, még ha a hagyományos színházat nem is szereti.
Biztos számtalan dallam van, amit már te is hallottál és nem is tudod, hogy operettből van:
Szép város Kolozsvár, Te rongyos élet, Hej, cigány, Cintányéros cudar világ, Hajmási Péter, Látta-e már Budapestet éjjel, Van a Bajza utca sarkán egy kis palota...
És estig sorolhatnám, de tényleg...
A mai jeles nap alkalmából a fidelio is csinált egy kvízt, érdemes meghallgatni/kitölteni. Nekem is csak 8 sikerült a 9-ből, pedig nagy operett-fan vagyok. :) Azért akadnak lyukak az én tudásomban is, van még pár alap darab, amit nem láttam sajnos.
http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2016/10/24/kviz_-_otthon_van_az_operett_slagerekben/
És akkor jöjjön egy kis felsorolás, hogy lássátok milyen operetteket írtak a magyarok (a teljesség igénye nélkül talán a leghíresebbek):
Kálmán Imre
Csárdáskirálynő
Marica grófnő
A cirkuszhercegnő
A bajadér
Lehár Ferenc
Cigányszerelem
A víg özvegy
Luxemburg grófja
A mosoly országa
Ábrahám Pál
Viktória
Huszka Jenő
Lili bárónő
Szirmai Albert
Mágnás Miska
Tamási Áron - Tolcsvay László
Ördögölő Józsiás
Ez tehát egy olyan műfaj, amiben világ szinten nagyok vagyunk. Csak sajnos kevesen tudnak róla. Ajánlom mindenkinek, hogy látogassa meg a Budapesti Operettszínházat, mert érdemes. Színvonalas előadásokat láthatunk egy rendkívüli zenekarral, karmesterekkel, fantasztikus színészekkel. És akkor még a díszletről és a mesés jelmezekről szót sem ejtettem... Aki kevésbé vonzódik az operett műfaja felé, annak is remek musicaleket kínálnak. Láttam, már nem egyet, volt amit egyenesen négyszer is. Még sosem csalódtam a színházban, úgyhogy jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki egy kis könnyed kikapcsolódásra vágyik.
Az Operett színház külföldön is tart előadásokat. Keleten és nyugaton egyaránt. Aki nem Magyarországon él, annak is érdemes megnéznie őket. A vidéki előadások nyáron szoktak lenni, a nagyobb városokban (Baján pl. most már rendszeresen van 2-4 előadás). Kisebb fellépések pedig apróbb településeken is előfordulnak, úgyhogy érdemes nézelődni.
Remélem tetszett ez a poszt, igyekeztem kiírni, ami a lelkemben van. Ha emiatt belehallgattok pár nótába, megnéztek egy előadást, már megérte. Véleményeket szívesen várok. :)
2016. október 24., hétfő
2016. október 21., péntek
Egy SMS hatalma
Nem igazán passzol a blogom témájához, de nincs is annyi követőm, hogy bárki szóvá tehetné.
A technika fejlődésével egyre több ember, egyre olcsóbban juthat mobilokhoz. Az okos telefonok egyre több funkcióval kecsegtetnek. A sok játék, nyelvtanuló alkalmazás, kódolvasó, fényképszerkesztő mellett már alig-alig jut időnk a másikra. Mára a fő kommunikációs forma a telefon, e-mail, facebook üzenetek. Még ha szemtől szemben állunk is a másikkal, akkor se ritka, hogy ő a kezében végig ott tartja a mobilt és pepecsel rajta, miközben talán minket is hallgat.
Én sose voltam beleőrülve ezekbe a mobilokba. Nem zavart, ha nem a legújabb modell volt meg, az se ha elérte az 5-7 évet is. 17 éves koromig még csak nem is volt okos mobilom. Sőt, a mobilomnak még kamerája se volt, mégse zavart. Hogy miért? Mert annyi más minden létezik, ami lefoglalja az embert. A mobilt telefonálásra találták ki és méretéből adódóan nem szívesen rontom vele a szemem. Nem mondom, hogy néha nem játszok rajta, de nincs rajta netem. Az egyetemen nem tudok csatlakozni a wifihez, csak otthon. Otthon meg minek használnám a mobilon, amikor ott a rendes gép vagy a laptop?
Rettentően bunkó dolog, hogy családi ebédeknél, étteremben mobiloztok, még akkor is, hogyha az ételre várva teszitek ezt. Legyen annyi tisztelet bennetek, hogy ilyenkor nem veszitek elő, még akkor sem, ha unatkoztok. Lehet olyan témát találni, amibe mindenki be tud kapcsolódni, még akkor is, hogyha éppen a nagyszüleitekkel ültök egy asztalnál.
De akkor térjünk is rá a fő témára. SMS-ek. Nem véletlen pattant ki ugyanis a fejemből ez a bejegyzés. Kaptam egy SMS-t. Ritkán kapok és azok is csak bizonyos személyektől jönnek. És rájöttem, hogy mennyire nem mindegy, mit írunk. Figyelni kell a szavainkra, mert a másik könnyen félreértheti.
Vegyük például ezt, ahol egy lány, akinek elváltak a szülei, közli az apjával, hogy a hétvégén, bár hozzá kéne mennie, nem megy:
"Szia! Bocsi, hogy csak most írom, de nem megyek oda hétvégére. *****"
És a válasz, amit kaphat:
"Oké. Sajnálom."
vagy
"Sajnálom."
vagy
"Sajnálom. Miért?"
vagy
"Sajnálom. Minden rendben?"
vagy
"Oké. Hogyhogy?"
Láthatjuk, hogy számtalan variáció van... én csak párat soroltam fel, igaz eltérő a jelentésük, mégis hasonló gondolatok eredménye lehet. Ti mire gondoltok? Mit válaszolt az apuka? (a bejegyzés végén olvashatjátok a megfejtést...)
Aztán vegyünk egy másik példát. Sokan írhatjátok ezt:
"Boldog szülinapot :)"
De vajon hogyan vélekedtek erről? És hogyan az, akinek írjátok? Elég személyes egy SMS? Lehet, jobban örülne egy hívásnak? Vagy személyesen kéne mondani? De mi van ha nem érek rá, ő nem ér rá? Ha órán ülök egész nap, belefér az SMS? Ha későn kapok észbe, elegendő?
Fogadjunk, hogy még egyikőtök se kapott ilyen választ:
"Köszönöm, de egy telefonhívásnak jobban örültem volna. ***"
Sokan gondolhatják így, mégis kevesen merik kimondani/leírni. Mert apróságnak tűnik ahhoz, hogy szóvá tegyék, mert nem akarják megsérteni a másikat, vagy szimplán csak mert úgy érzik, ez nekik probléma, de a másiknak nem. Feleslegesen járatnák a szájuk.
Az idősebb emberek is egyre többször vesznek a kezükbe okos eszközöket. Ha nekik írunk SMS-t, különösen fontos, hogy odafigyeljünk arra, mit írunk. Hisz a legtöbb mobilnál a rendszer megpróbálja kitalálni mi mit akarnánk írni és ennek eredményeképpen egy teljesen katyvasz szöveg jön létre. Van, aki ezeket mosolyogva veszik, de az idősebb emberek inkább csak bosszankodnak miatta.
Szóval figyeljünk oda arra, hogy mit és kinek írunk. Legyünk figyelemmel mások érzéseire és próbáljuk másik nézőpontból is értelmezni a leírtakat, nehogy félreértsenek minket. Sok mindent bele lehet látni az irományokba.
És végül a megfejtés: "Sajnálom. Ok?"
Erre mit lehet felelni? Először azt hittem, a végén nem stimmel az írásjel, de akkor a szórend is más lenne. Ez tényleg egy kérdés. Egy bunkó kérdés. Mi a véleményetek?
A technika fejlődésével egyre több ember, egyre olcsóbban juthat mobilokhoz. Az okos telefonok egyre több funkcióval kecsegtetnek. A sok játék, nyelvtanuló alkalmazás, kódolvasó, fényképszerkesztő mellett már alig-alig jut időnk a másikra. Mára a fő kommunikációs forma a telefon, e-mail, facebook üzenetek. Még ha szemtől szemben állunk is a másikkal, akkor se ritka, hogy ő a kezében végig ott tartja a mobilt és pepecsel rajta, miközben talán minket is hallgat.
Én sose voltam beleőrülve ezekbe a mobilokba. Nem zavart, ha nem a legújabb modell volt meg, az se ha elérte az 5-7 évet is. 17 éves koromig még csak nem is volt okos mobilom. Sőt, a mobilomnak még kamerája se volt, mégse zavart. Hogy miért? Mert annyi más minden létezik, ami lefoglalja az embert. A mobilt telefonálásra találták ki és méretéből adódóan nem szívesen rontom vele a szemem. Nem mondom, hogy néha nem játszok rajta, de nincs rajta netem. Az egyetemen nem tudok csatlakozni a wifihez, csak otthon. Otthon meg minek használnám a mobilon, amikor ott a rendes gép vagy a laptop?
Rettentően bunkó dolog, hogy családi ebédeknél, étteremben mobiloztok, még akkor is, hogyha az ételre várva teszitek ezt. Legyen annyi tisztelet bennetek, hogy ilyenkor nem veszitek elő, még akkor sem, ha unatkoztok. Lehet olyan témát találni, amibe mindenki be tud kapcsolódni, még akkor is, hogyha éppen a nagyszüleitekkel ültök egy asztalnál.
De akkor térjünk is rá a fő témára. SMS-ek. Nem véletlen pattant ki ugyanis a fejemből ez a bejegyzés. Kaptam egy SMS-t. Ritkán kapok és azok is csak bizonyos személyektől jönnek. És rájöttem, hogy mennyire nem mindegy, mit írunk. Figyelni kell a szavainkra, mert a másik könnyen félreértheti.
Vegyük például ezt, ahol egy lány, akinek elváltak a szülei, közli az apjával, hogy a hétvégén, bár hozzá kéne mennie, nem megy:
"Szia! Bocsi, hogy csak most írom, de nem megyek oda hétvégére. *****"
És a válasz, amit kaphat:
"Oké. Sajnálom."
vagy
"Sajnálom."
vagy
"Sajnálom. Miért?"
vagy
"Sajnálom. Minden rendben?"
vagy
"Oké. Hogyhogy?"
Láthatjuk, hogy számtalan variáció van... én csak párat soroltam fel, igaz eltérő a jelentésük, mégis hasonló gondolatok eredménye lehet. Ti mire gondoltok? Mit válaszolt az apuka? (a bejegyzés végén olvashatjátok a megfejtést...)
Aztán vegyünk egy másik példát. Sokan írhatjátok ezt:
"Boldog szülinapot :)"
De vajon hogyan vélekedtek erről? És hogyan az, akinek írjátok? Elég személyes egy SMS? Lehet, jobban örülne egy hívásnak? Vagy személyesen kéne mondani? De mi van ha nem érek rá, ő nem ér rá? Ha órán ülök egész nap, belefér az SMS? Ha későn kapok észbe, elegendő?
Fogadjunk, hogy még egyikőtök se kapott ilyen választ:
"Köszönöm, de egy telefonhívásnak jobban örültem volna. ***"
Sokan gondolhatják így, mégis kevesen merik kimondani/leírni. Mert apróságnak tűnik ahhoz, hogy szóvá tegyék, mert nem akarják megsérteni a másikat, vagy szimplán csak mert úgy érzik, ez nekik probléma, de a másiknak nem. Feleslegesen járatnák a szájuk.
Az idősebb emberek is egyre többször vesznek a kezükbe okos eszközöket. Ha nekik írunk SMS-t, különösen fontos, hogy odafigyeljünk arra, mit írunk. Hisz a legtöbb mobilnál a rendszer megpróbálja kitalálni mi mit akarnánk írni és ennek eredményeképpen egy teljesen katyvasz szöveg jön létre. Van, aki ezeket mosolyogva veszik, de az idősebb emberek inkább csak bosszankodnak miatta.
Szóval figyeljünk oda arra, hogy mit és kinek írunk. Legyünk figyelemmel mások érzéseire és próbáljuk másik nézőpontból is értelmezni a leírtakat, nehogy félreértsenek minket. Sok mindent bele lehet látni az irományokba.
És végül a megfejtés: "Sajnálom. Ok?"
Erre mit lehet felelni? Először azt hittem, a végén nem stimmel az írásjel, de akkor a szórend is más lenne. Ez tényleg egy kérdés. Egy bunkó kérdés. Mi a véleményetek?
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)