Egy SMS hatalma

Nem igazán passzol a blogom témájához, de nincs is annyi követőm, hogy bárki szóvá tehetné.
A technika fejlődésével egyre több ember, egyre olcsóbban juthat mobilokhoz. Az okos telefonok egyre több funkcióval kecsegtetnek. A sok játék, nyelvtanuló alkalmazás, kódolvasó, fényképszerkesztő mellett már alig-alig jut időnk a másikra. Mára a fő kommunikációs forma a telefon, e-mail, facebook üzenetek. Még ha szemtől szemben állunk is a másikkal, akkor se ritka, hogy ő a kezében végig ott tartja a mobilt és pepecsel rajta, miközben talán minket is hallgat.

Én sose voltam beleőrülve ezekbe a mobilokba. Nem zavart, ha nem a legújabb modell volt meg, az se ha elérte az 5-7 évet is. 17 éves koromig még csak nem is volt okos mobilom. Sőt, a mobilomnak még kamerája se volt, mégse zavart. Hogy miért? Mert annyi más minden létezik, ami lefoglalja az embert. A mobilt telefonálásra találták ki és méretéből adódóan nem szívesen rontom vele a szemem. Nem mondom, hogy néha nem játszok rajta, de nincs rajta netem. Az egyetemen nem tudok csatlakozni a wifihez, csak otthon. Otthon meg minek használnám a mobilon, amikor ott a rendes gép vagy a laptop?

Rettentően bunkó dolog, hogy családi ebédeknél, étteremben mobiloztok, még akkor is, hogyha az ételre várva teszitek ezt. Legyen annyi tisztelet bennetek, hogy ilyenkor nem veszitek elő, még akkor sem, ha unatkoztok. Lehet olyan témát találni, amibe mindenki be tud kapcsolódni, még akkor is, hogyha éppen a nagyszüleitekkel ültök egy asztalnál.

De akkor térjünk is rá a fő témára. SMS-ek. Nem véletlen pattant ki ugyanis a fejemből ez a bejegyzés. Kaptam egy SMS-t. Ritkán kapok és azok is csak bizonyos személyektől jönnek. És rájöttem, hogy mennyire nem mindegy, mit írunk. Figyelni kell a szavainkra, mert a másik könnyen félreértheti.
Vegyük például ezt, ahol egy lány, akinek elváltak a szülei, közli az apjával, hogy a hétvégén, bár hozzá kéne mennie, nem megy:

"Szia! Bocsi, hogy csak most írom, de nem megyek oda hétvégére. *****"

És a válasz, amit kaphat:
"Oké. Sajnálom."
vagy
"Sajnálom."
vagy
"Sajnálom. Miért?"
vagy
"Sajnálom. Minden rendben?"
vagy
"Oké. Hogyhogy?"

Láthatjuk, hogy számtalan variáció van... én csak párat soroltam fel, igaz eltérő a jelentésük, mégis hasonló gondolatok eredménye lehet. Ti mire gondoltok? Mit válaszolt az apuka? (a bejegyzés végén olvashatjátok a megfejtést...)

Aztán vegyünk egy másik példát. Sokan írhatjátok ezt:
"Boldog szülinapot :)"

De vajon hogyan vélekedtek erről? És hogyan az, akinek írjátok? Elég személyes egy SMS? Lehet, jobban örülne egy hívásnak? Vagy személyesen kéne mondani? De mi van ha nem érek rá, ő nem ér rá? Ha órán ülök egész nap, belefér az SMS? Ha későn kapok észbe, elegendő?

Fogadjunk, hogy még egyikőtök se kapott ilyen választ:
"Köszönöm, de egy telefonhívásnak jobban örültem volna. ***"

Sokan gondolhatják így, mégis kevesen merik kimondani/leírni. Mert apróságnak tűnik ahhoz, hogy szóvá tegyék, mert nem akarják megsérteni a másikat, vagy szimplán csak mert úgy érzik, ez nekik probléma, de a másiknak nem. Feleslegesen járatnák a szájuk.

Az idősebb emberek is egyre többször vesznek a kezükbe okos eszközöket. Ha nekik írunk SMS-t, különösen fontos, hogy odafigyeljünk arra, mit írunk. Hisz a legtöbb mobilnál a rendszer megpróbálja kitalálni mi mit akarnánk írni és ennek eredményeképpen egy teljesen katyvasz szöveg jön létre. Van, aki ezeket mosolyogva veszik, de az idősebb emberek inkább csak bosszankodnak miatta.

Szóval figyeljünk oda arra, hogy mit és kinek írunk. Legyünk figyelemmel mások érzéseire és próbáljuk másik nézőpontból is értelmezni a leírtakat, nehogy félreértsenek minket. Sok mindent bele lehet látni az irományokba.

És végül a megfejtés: "Sajnálom. Ok?"

Erre mit lehet felelni? Először azt hittem, a végén nem stimmel az írásjel, de akkor a szórend is más lenne. Ez tényleg egy kérdés. Egy bunkó kérdés. Mi a véleményetek?