A Magyar Operett Napja

2002 óta ünnepeljük ezt a jeles eseményt, mely egybe esik az egyik legnagyobb operett írónk, Kálmán Imre születésnapjával.

Tudom, nem sokan érdeklődnek a műfaj iránt, pláne nem a fiatalabb korosztály, de én egyenesen a szerelmese vagyok. Negyedikes voltam csupán, mikor anyukám bérletet vett kettőnknek. Ez négy előadást jelentett egy évad alatt. Nehézkesen indultunk el mindig, de amikor odaértünk, mintha egy új világba toppantam volna. Imádtam az Operett színházat, a vörös posztót mindenütt, az akkor még kényelmesnek tűnő székeket, aranyozott díszítéseket, az óriási színpadot, a zenekari árkot és a hatalmas csillárt. Legtöbbször az égőket számolgatva vártam, hogy végre valahára elkezdődjön a műsor. Közben nyitott füllel figyeltem a hangszerek hangolását. A kedvenc részem mindig az volt, amikor a fények lassan kihunytak, a zsibongó tömeg elcsendesedett, körülöttem sorra oltódtak ki a telefonok fényei, felállt a karmester - akit sokszor nem is láttam, de azért becsatlakoztam a tapsolásba - és elkezdett a zenekar játszani. Egyszerre szólalt meg négy-öt, de legtöbbször ennél is több hangszer, különböző dallamokat játszva, mégis úgy harmonizáltak egymással, hogy sokszor el se hittem. Mai napig nem tudom magamban összerakni, hogy egy zenekari művet hogyan tud valaki így megírni. Annyi mindenre kell figyelni, de ami a végén összeáll az csoda.

Azt leszögezem, hogy a színházat úgy önmagában sohasem szerettem. Nekem nem volt elég figyelemfelkeltő, nem érdekelt annyira, hogy kövessem a történet vonalát. Operát is néztem/hallgattam, az meg valahogy túl zenés volt és olyan magas hangok, meg trillák voltak benne, amiket nem bírtam. A kettő ötvözeteként született meg bennem az operett iránti rajongás. A táncos dalok megszakították a színházi darab monotonitását, de nem vitte el teljesen más irányba, éppen csak kiegészítette azt. Pontosan erre volt szükségem, erre vágytam, bár akkor még nem is tudtam.

Sorra jöttek az előadások, az első év után már nem is volt kérdés, hogy jövőre is veszünk bérletet és ez így ment 5 teljes éven keresztül. Az utána következő évben már kevés volt az olyan darab, amit nem láttunk, így nem érte meg bérletet venni, azóta pedig évente csupán pár alkalommal, egy-egy kiszemelt előadásra megyünk el. Azonban a szenvedély megmaradt. Olyan szinten kikapcsol ez a pár óra, mint semmi más. Úgyhogy aki nem próbálta, annak ajánlom, még ha a hagyományos színházat nem is szereti.

Biztos számtalan dallam van, amit már te is hallottál és nem is tudod, hogy operettből van:
Szép város Kolozsvár, Te rongyos élet, Hej, cigány, Cintányéros cudar világ, Hajmási Péter, Látta-e már Budapestet éjjel, Van a Bajza utca sarkán egy kis palota...

És estig sorolhatnám, de tényleg...

A mai jeles nap alkalmából a fidelio is csinált egy kvízt, érdemes meghallgatni/kitölteni. Nekem is csak 8 sikerült a 9-ből, pedig nagy operett-fan vagyok. :) Azért akadnak lyukak az én tudásomban is, van még pár alap darab, amit nem láttam sajnos.
http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2016/10/24/kviz_-_otthon_van_az_operett_slagerekben/

És akkor jöjjön egy kis felsorolás, hogy lássátok milyen operetteket írtak a magyarok (a teljesség igénye nélkül talán a leghíresebbek):

Kálmán Imre
Csárdáskirálynő
Marica grófnő
A cirkuszhercegnő
A bajadér

Lehár Ferenc
Cigányszerelem
A víg özvegy
Luxemburg grófja
A mosoly országa

Ábrahám Pál
Viktória

Huszka Jenő
Lili bárónő

Szirmai Albert
Mágnás Miska

Tamási Áron - Tolcsvay László
Ördögölő Józsiás

Ez tehát egy olyan műfaj, amiben világ szinten nagyok vagyunk. Csak sajnos kevesen tudnak róla. Ajánlom mindenkinek, hogy látogassa meg a Budapesti Operettszínházat, mert érdemes. Színvonalas előadásokat láthatunk egy rendkívüli zenekarral, karmesterekkel, fantasztikus színészekkel. És akkor még a díszletről és a mesés jelmezekről szót sem ejtettem... Aki kevésbé vonzódik az operett műfaja felé, annak is remek musicaleket kínálnak. Láttam, már nem egyet, volt amit egyenesen négyszer is. Még sosem csalódtam a színházban, úgyhogy jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki egy kis könnyed kikapcsolódásra vágyik.
Az Operett színház külföldön is tart előadásokat. Keleten és nyugaton egyaránt. Aki nem Magyarországon él, annak is érdemes megnéznie őket. A vidéki előadások nyáron szoktak lenni, a nagyobb városokban (Baján pl. most már rendszeresen van 2-4 előadás). Kisebb fellépések pedig apróbb településeken is előfordulnak, úgyhogy érdemes nézelődni.

Remélem tetszett ez a poszt, igyekeztem kiírni, ami a lelkemben van. Ha emiatt belehallgattok pár nótába, megnéztek egy előadást, már megérte. Véleményeket szívesen várok. :)